Bodrogi Mária számára a festészet sosem vált külön a mindennapi élettől. Évtizedeknyi figyelmes szemlélődésből nőtt ki – kerti ösvényekből, változó égboltból, erdei tisztásokból és az emlékezet csendes kitartásából.
Egy kis méretű eredeti festmény közelebb hív magához. Bensőséges léptékű, mégis gazdag jelenlétű alkotás, amely az otthon egy csendes zugát is mélyen személyessé teheti.
Mária tájképei sosem egy hely puszta lenyomatai. A színek, a felületek és az ösztönös ecsetkezelés révén a látható világ emlékké, érzéssé válik, és csendesen átalakul.